Egy szülés előtt álló nőnek annyi mindent el kell döntenie. De honnan tudhatnánk, hogy mi a jó döntés számunkra, ha mi se tudjuk, hogy mi is vár ránk igazából? Elárulom, nekem ez okozta a legnagyobb fejtörést a várandósság alatt.
Az én férjem bent volt a szülésnél. Eleinte mindketten úgy gondoltuk, hogy majd szépen kint várakozik a folyosón, mint ahogy régen szokás volt. Úgy éreztem, hogy feszélyezne a jelenléte. Nem leszek úgyse egy szép látvány, és azt se szeretem, ha szenvedek, mások pedig nézik. Segíteni rajtam úgyse tud, és akkor felesleges is, hogy ott legyen. Ő, mint minden férfi, attól félt, hogy rosszul lesz. Valahogy úgy képzelte el a szülést, mint ahogy a filmekben látjuk.
Rengeteg véleményt meghallgattam ezzel kapcsolatban. Mégsem a vélemények döntöttek elsősorban. Azt láttam, hogy a leendő apuka teljesen kívülálló marad. Igyekszik ugyan, de azon kívül, hogy érzi a baba mozgását a hasamon keresztül, nem él át semmit, és semmiről nem tud semmit. Én bújtam a könyveket, szülésvideókat néztem, jártam a vizsgálatokra,előkészítettem a kórházi csomagot, a babaholmikat. Egyszerűen mindenről tudni akartam mindent. Ő pedig várta, hogy a kezébe kapja a kész csomagot, amiért én keményen megdolgoztam. Őszintén bevallom, egy kicsit úgy éreztem, hogy ez nem fair.
Így tehát megegyeztünk abban, hogy befárad velem együtt a nagy esemény színhelyére, és ha úgy alakul, akkor kifárad onnan. Bármelyikünk is dönt úgy, hogy menjen ki. Ettől a döntéstől kezdve neki is volt mire készülni. Meg kellett tekinteni a szülőszobát. Ez feltétele volt az apás szülésnek. Be kellett szerezni egy fehér papucsot, és meg kellett venni azt az öltözéket, amiben bent tartózkodhat a szülésen. Hozzátenném, hogy előtte jól átbeszéltük a dolgokat. Nem volt benne félsz, hogy esetleg nem tud rám többé úgy nézni, mint egy nőre. Sőt mi több! Még kicsit félt is attól, hogy lemarad valamiről, ha nem lesz ott. Vétek lett volna, ha nem adunk esélyt a dolognak.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a férfiak egymás között hogyan kezelik ezt a kérdést. Hála a férjemnek, aki általában be szokott számolni nekem, hogy miről is folyik a diskurzus férfi berkekben: Neked véged lesz! Össze fogsz esni! A szomszéd Sanyit is úgy kaparták össze a földről! Berángat az asszony! Majd megundorodsz tőle! Na, ezek azok a dumák, amiket egy rendes férfinek el kell engednie a füle mellett!
Az igazság az, hogy a legtöbb apuka alig lát a könnyeitől, mikor meglátja a gyerekét. És nem számít neki, hogy véres, mázas, lila és gyűrött. Persze biztos van olyan férfi is, akinek tényleg nem való. Minden párnak a saját feladata ezt eldönteni. Nekik kell erről őszintén elbeszélgetni.
Ezt az egész részvételt az esetek többségében a nők szokták szorgalmazni. Azt hiszik, nekik fontos. Pedig az apukáknak sokkal fontosabb. Természetesen az a kis segítség is jól jön, amit a férj tud ilyenkor nyújtani, de ha nincs ott, akkor megteszi a szülésznő is. Ha nem jött volna be a párom, akkor is azt hinném, hogy jól döntöttünk, mert nem tudnánk, hogy miről maradtunk le. Ezért minden bizonytalan párnak ajánlom, hogy kezdjenek hozzá együtt! Hiszen ezen menet közben is lehet változtatni.